Tüntetést szerveznek az alföldi borászok

Kilátástalannak érzik a helyzetüket az alföldi bortemelők, mert erősen lenyomja a minőségi hazai termék árát, hogy csak Olszaországból az elmúlt év során 630 ezer hektoliter olcsó bort importáltak hazánkba. A teljes éves magyar bortermelés 3 millió hektoliter körül van jelenleg. Az elkeseredett gazdák augusztus 12-ére tüntetést szerveznek az olasz nagykövetség és a Némzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Borászati és Alkoholos Italok Igazgatóságának épülete elé. Sajnos évek óta mind több magyar szőlőtermelő kénytelen szlovák és cseh borászoknak eladni a kiváló termést, ezzel is helyzetbe hozva a világpiacon már konkurenciaként megjelenő,ám két sörtermelő ország borászai számára.

Az olcsó olasz import folyóbor literjét 24 eurócentért szállítják hazánkba, ami még az alapanyagul szolgáló szőlőnél is kevesebbe kerül. „Felfoghatatlan, hogy hogyan manipulálnak az olasz borral. Egy liter bor elkészítéséhez ugyanis közel másfél kiló szőlőre van szükség, ez legkevesebb 25 eurócentbe kerül. A szőlővel azonban még dolgozni kell, ott van a darálás, a csömöszölés, a fejtés, ezeket valakinek el kell végeznie, ami költségekkel jár, nem beszélve arról, hogy amíg érik a bor és hordóban áll, az is pénzbe kerül. A munkálatokkal együtt minimum 60 centre rúg egy liter alsókategóriás bor elkészítésének önköltsége” – érzékeltette az életszerűtlen helyzet hátterét a Helyi Híradónak a tüntetés egyik szervezője. Budavári László szőlőtermelő, borász hozzátette: a mélyen alulárazott olasz import miatt kialakult helyzet legalább tízezer családot érint kedvezőtlenül az Alföldön.

Magunknak teremtünk külföldi konkurenciát?

„A hazai borászatok egyszerűen nem tudják felvenni a versenyt ezzel az elképesztő árral, ingyen csak nem adhatják a borukat! Így viszont a jó magyar szőlőtermés tisztességes áron nehezen értékesíthető” – magyarázta felháborodva a Velezvin tulajdonosa. Velez Imre éppen ezért úgy döntött: idén az összes termését külföldi feldolgozóknak adja el. „Most már egészen biztos, hogy amit csak lehet, odaadom a cseh és szlovák borászoknak. A külföldi felvásárlók amúgy is 20-30 százalékkal többet adnak a magyar termelőknek a szőlőért, mint amit itthon ígérnek érte” – közölte a csengődi borász, hozzátéve: nem tud mást tenni, ez egy kényszermegoldás, különben a nyakán marad a felhasználatlan szőlő.

A Magyar Borrendek Országos Szövetségének elnöke is úgy látja, a demonstráció a legjobb, amit most az alföldi borászok tehetnek, hiszen a bizonytalan összetételű és eredetű, esetenként hamis olasz bor hatalmas mennyiségben ömlik az országba. Kaczor Kálmán a saját termésének mindössze 70 százalékát dolgozza fel, a többit külföldön, a konkurenciának értékesíti. Azt mondja, hogy ha tisztességesen működne akár a belföldi-, akár az export borpiac, akkor biztosan nem adná el a szőlőjét.

A részletekben rejlik az ördög

Úgy tűnik, egy hazai neves borszakértőnek sikerült magyarázatot adnia az évek során lassan kialakult bonyollult helyzetre: „Sajnos bevett gyakorlat, hogy évről évre az olasz borimporttal riogatnak az ebben érdekelt piaci szereplők, csak hogy a magyar szőlő árát le tudják verni. Ha egy liter olasz folyóbor ára hazánkba szállítva olcsóbb, mint egy kilogramm feldolgozatlan magyar szőlő, akkor nyilvánvalóan nem kérdéses, hogy nem éri meg megművelni a területet és a szürettel bajlódni.” Ettől persze még igaz, hogy szinte ellenőrizhetetlenül zúdul az országba az olasz import.

Kiss Eliza szerint az Országos Borminősítő Intézet érdekes módon túlságosan engedékeny az érzékszervi minősítésben a gyenge minőségű olasz fehérborok esetében, de emellett az adóelkerülés is nagyon népszerű a borimporttal foglalkozók körében. „Egyenesen extra profitra lehet szert tenni, ha valaki olyan import borhoz jut, ami számla nélkül érkezik. A 27 százalékos áfa nélküli tételek ára óriási mozgásteret ad az ügyeskedőknek" - jegyezte meg.

Az adóhatóságnak elvileg tudnia kell a legkisebb mennyiségű import bor behozataláról, vagy a borok országon belüli mozgatásáról, miután jövedéki termékről van szó. Sőt ma már az elektronikus árunyomkövető rendszer (EKÁER) révén automatikusan tudomást szerez a NAV a tartálykocsi indulásáról és érkezéséről is, de ez a jelek szerint mind kevés. Különösen az utóbbi időben vált bevett szokássá, hogy „véletlenül” hazánkban fejtik le azt a bort, aminek eredetileg és a papírok szerint nem Magyarország a célállomása. Csakhogy erről az adóhatóságnak nincs tudomása. "Mert a hazai vámhatóság nem foglalkozik azzal a szállítmánnyal, aminek más országba kellene érkeznie"- magyarázta a Helyi Híradónak Kiss Eliza a legújabb ügyeskedés működési módját, amin sürgősen változtatni kell.

F.V.
 

VISSZA
2014 © Minden jog fenntartva